Kemény szilánkos csontok, elsősorban szárnyas- és vadcsontok, amelyeket a husky erős fogazatávalminden nehézség nélkül megrág, életveszélyesek. Még a karajcsont se a legjobb, a szilánkok hegyes kiálló részeikkel beleakadhatnak a bélflórába, hatók csak el. Porcokat viszont ehet a kutya, különösen fogváltás idején tartó eb számára egy nagy borjúcsont rágása kívánatos, ez egyúttal nevelés céljára is megfelelő. Ezt a nagy csontot egy időre odaadhatjuk nágylábú barátunknak, aztán a gazdája elveszi tőle. Fóliába gondosan becsomagolva  másnapra eltehetjük a hütőszekrénybe, és a következő napon újból odaadhatjuk neki, hogy rágcsálja. Így megtanulja a kutya, hogy mindig odaadhatja a gazdájának, amit elvesz tőle, hiszen az a "főnök". Az elvételkor a hívójelet (ide, gyere) mondjuk neki, legyünk következetesek még akkor is, ha kezdetben nem szívesen adja oda. Evés közbe ne zavarjuk a kutyát. Erre elsősorban a gyerekeket kell megtanítani.